immunvédelem

Immunvédelem az élő szervezet azon képessége, hogy megvédje magát kórokozóktól, toxinoktól és kóros anyagoktól. A védekezés két fő összetevőre osztható: veleszületett (innate) immunitás és adaptív immunitás.

Veleszületett immunitás: az első védelmi vonal a bőr és nyálkahártyák által létrehozott akadály, valamint a fagociták (például neutrofilek és makrofágok), a természetes ölő sejtek (NK-sejtek) és a kapcsolódó gyulladásos válaszok. Adaptív immunitás: specifikus válasz, memória lehetőségével; B-sejtek által termelt antitestek és T-sejtek (helper- és citotoxikus sejtek) koordinálják a védelmet, és a válasz hosszabb távú védelmet eredményez.

Vakcináció kiemelkedő szerepet játszik az immunvédelemben: az adaptív immunitás edzése révén memória alakul ki, amely az azonos kórokozóval szembeni gyorsabb és erősebb válaszra képes. Emellett a közegészségügyi intézkedések, például higiénia, tiszta víz és élelmiszerbiztonság, megfelelő táplálkozás és alvás, kockázatcsökkentést biztosítanak.

Az immunvédelem életkortól, tápláltsági állapottól, stressztől, dohányzástól és krónikus betegségektől függően változik. Idősebb korban például gyakrabban megfigyelhető immunoseneszcencia, ami fokozott fertőzésveszélyt jelent. Bizonyos immunhiányos vagy autoimmun állapotok is befolyásolhatják, melyek szakember által értelmezendők.