immunizáció

Immunizáció, vagy oltás, a szervezet immunrendszerének olyan szelektív immunválasztását váltja ki, amely védelmet nyújt a fertőző betegségek ellen. Az immunizáció lehet aktív, amikor a szervezet saját immunológiai memória képzésével hosszú távú védettséget ér el, vagy passzív, amikor idegen immunanyagokat adnak át a védettség átmeneti biztosítására. A legtöbb esetben vakcinákkal érhető el, amelyek élő attenuált, inaktivált, toxoid, protein-alapú vagy genetikai anyag alapú összetevőket tartalmazhatnak.

A vakcinák típusai közé tartoznak az élő attenuált, az inaktivált, a toxoid, a subunit (kivont fehérje), a vírusvektoros és az mRNS-alapú vakcinák. A beadás módja változó: intramuszkuláris, subkutaneális, orális vagy intranazális. A vakcináció gyakran több dózisból áll, időzített oltási ütemterv keretében végzik.

A vakcináció általában hatékony és biztonságos, hozzájárulva a nyájimmunitáshoz és a betegség terjedésének mérsékléséhez. A mellékhatások általában enyhék és rövid ideig tartóak; ritkán súlyos reakciók fordulhatnak elő. Jelentős ellenjavallatok lehetnek súlyos allergia egy összetevőre, terhesség bizonyos vakcinák esetén, vagy jelentős immunszuppresszió.

Közegészségügyi szempontból a széles körű immunizáció hozzájárul a megbetegedések csökkenéséhez, a járványok megelőzéséhez és a nyájimmunitás megteremtéséhez. A történetben a Jenner-féle kispox elleni védekezés hozta meg az első széles körű oltás alapokat; azóta a WHO és partnerek globális programokat működtetnek a hozzáférés javítására és a vakcinák fejlesztésére. Viták és etikai kérdések: oltási hajlandóság, egyenlő hozzáférés és információs bizalmatlanság ellátása.