immunglobulinok

Az immunoglobulinok (Ig) az adaptív immunitás fontos elemei, antitestek, amelyeket B-limfocitákból származó plazmasejtek szekretálnak. Szerkezetük Y-alakú: két nehéz és két könnyű láncból álló molekulák, amelyeket diszulfid kötések kötnek össze. A változó régiók felelnek az antigénspecifikus kötődésért, az állandó régiók (Fc régió) pedig az effektor funkciókat irányítják. A könnyű láncok kappa vagy lambda típusúak. Az Ig-ket lehet szekretált antitestekként vagy membránhoz kötött B-sejt receptorokként találni.

Öt fő osztályuk van: IgA, IgD, IgE, IgG és IgM. Az osztályok funkciói között különbségek vannak: IgG a legfőbb vérbeli antitest, átjut a placenta barrierein, agglutinál és neutralizál, valamint aktiválja a komplementrendszert; IgA főként mucosalis felületeken és váladékokban védi a nyálkahártyákat (szekretált IgA formában); IgM az első válaszként jelenik meg, pentamer formában erősen köt és hatékonyan aktiválja a komplementet; IgE a parazitákkal szembeni védelemben és az allergiás reakciókban játszik szerepet; IgD főként a B-sejtek felszínén működik, mint receptortípus.

Genetikai oldalról az Ig-k változatos változatait V(D)J rearrangálás hozza létre, amely a kötődés sokféleségét biztosítja. Osztályváltás (class switch recombination) révén a B-sejtek az antigénspecifikusság megőrzése mellett különböző Ig-osztályokat (például IgG vagy IgA) termelhetnek.

Klinikai vonatkozások: az immunoglobulin-szintek mérése segít immunbetegségek diagnosztikájában, például hipogammaglobulinémiák vagy hiperimmunglobulinémiák felderítésében. Immunoglobulin-terápiák, például IVIG vagy SCIG, primer vagy másodlagos immunhiányok és néhány autoimmun betegség kezelésére használhatók; monoklonális antitestek is immunoglobulin-alapú terápiák, különböző betegségekben alkalmazott gyógyszerek.