igeragozásához

Igeragozásához egy kifejezés a magyar nyelvtanban arra a folyamatra utal, amely során az ige alakja változik, hogy kifejezze a cselekvés személyét, számát, idejét és módját. A ragozás a magyar igei rendszer egyik alappillére, lehetővé téve, hogy a mondatban egyértelmű legyen, ki végzi el a cselekvést és mikor történik.

Az igeragozás fő jellemzői közé tartozik a személy- és számkifejezés, amelyet a ige végén lévő toldalékok formálnak. Egyszerű példával élve a kér ige jelen idejű ragozása: kérek, kérsz, kér, kérünk, kértek, kérnek. Ezek a formák bemutatják, hogyan változik az ige a beszélő személye és a beszélt személyek függvényében. A ragozás során figyelembe veszik a VG-től és a szóvég hangsúlyát (vowel harmony) is.

A magyar igeragozás nemcsak jelen és múlt időt ölel fel. A jövő a segédige fog mondattal vagy infinitívussal fejezhető ki (például fog írni). A módok közül a feltételes mód és a kötőmód is képzett formákkal jelenik meg (például írnám, írnád, írná, írnánk, írnátok, írnának). Az igeragozásban találhatók rendes (regular) és rendhagyó (irregular) igealakok is, amelyek a gyakorlatban megkönnyítik vagy megnehezítik a végződések emlékezetét.

Az igeragozásához kapcsolódó készségek oktatása és tanítása során a nyelvtanírás gyakran a példák, igei ősök és szabályok kombinációját használja. A fogalom tehát a magyar igei rendszer központi eleme, amely a mondatszintű jelentés megalkotásához nélkülözhetetlen.