háttértárolók

Háttértárolók vagy adathordozók olyan eszközök, amelyek adatok hosszú távú megőrzésére szolgálnak. Ezek az eszközök lehetővé teszik az adatok tartós megőrzését és későbbi visszaállítását. A háttértárolók általában nem feledik el az adatokat áramkimaradás után, különböznek a rendszermemóriától, amely a működéshez szükséges gyors hozzáférést biztosítja.

A leggyakoribb típusok közé tartoznak a mágneses merevlemezek (HDD), a szilárdtest-meghajtók (SSD), az optikai lemezek és a mágneses szalagok. A HDD-k mágneses lemezeken tárolják az adatokat; mechanikus fej olvassa őket. Költséghatékonyak nagy kapacitásban, de lassabbak és érzékenyebbek a mozgó alkatrészekre. Az SSD-k NAND flash memóriát használnak, nincsenek mozgó részeik, ezért gyorsabbak és ellenállóbbak a rezgéssel szemben, de GB-onként drágábbak és korlátozottabb az írási ciklusuk. Az optikai lemezek hosszú távú megőrzést és hordozhatóságot kínálnak, de alacsonyabb kapacitásúak és olvasási sebességük mérsékelt. A mágneses szalagok archiválási célokra szolgálnak nagy kapacitású és költséghatékony hosszú távú megoldásként.

A tárolási teljesítményt a kapacitás, a hozzáférési idő, az átviteli sebesség és a megbízhatóság határozza meg. Modern rendszerekben gyakran alkalmazzák a tárolási hierarchiát: gyors helyi tárak (RAM, SSD), nagy kapacitású háttértárak (HDD, SSD), archív megoldások (szalag, felhő). A felhőalapú tárolás skálázható, biztonságos adathozzáférést és redundanciát kínál. Folyamatos fejlesztések történnek NVMe, PCIe és 3D NAND technológiákban, amelyek növelik a sebességet és csökkentik a késleltetést.