hámsejtekbl

Hámsejtek (epiteliális sejtek) a test felületeit és belső üregeit bélelő sejtek fő csoportja. Ezek általában szorosan összekapcsolódó, polarizált sejtek, melyek apicalis felszínüket a fény felé, basalis felszínüket pedig a basalis membrán felé fordítják. A hám a bőrtől a nyálkahártyákig, a belső szervek belső felszínétől a légutakig és az emésztőrendszer különböző szakaszaiig megtalálható. Feladatai közé tartozik a védelem, a szelektív áteresztés és a kiválasztás, valamint bizonyos receptorvezérelt folyamatok is.

Szerkezetét és típusait tekintve a hám lehet egyszeres vagy többrétegű, és a sejtek típusa szerint beszélhetünk laphámról (széles, lapos sejtek), köbhámról (kúpos sejtek) és oszlopos hámról (hengeres sejtek). Egyszerű hám például a bél- vagy tüdőhám, míg többrétegű hám a bőr epidermisze. A sejtek közötti kapcsolatok között megtalálhatók a tight junctions (záró kapcsolatok), adherens junctions, desmoszómák és réskapcsolatok, amelyek a barrier funkciót és a koordinált sejtszintű működést segítik.

Funkciói közé tartozik a barrier fenntartása, az ionok és molekulák szelektív átengedése, szekréció és abszorpció, valamint érzékelés bizonyos ingerek terén. Regenerációja gyakran a basalis sejtrétegben élő progenitor vagy őssejtekből indul, így a hám gyorsan megújuló szövet.

Klinikai jelentősége: a hámsejtek működési zavara barrierdiszfunkcióhoz vezethet fertőzésekben, gyulladásokban vagy tumoros folyamatokban (carcinomák). Kutatásokban gyakran epithelialis sejtvonalakat használnak, például HeLa (nyakrák eredetű) vagy Caco-2 (emésztőrendszeri hám) sejteket, valamint primer hámsejteket és szöveti kultúrákat a sejtkölccselé és funkcionális modellezés céljából.

---