humanisztikus

Humanisztikus vagy humanisztikus pszichológia a pszichológia egyik irányzata, amely az 1950-es években alakult ki a psychoanalízis és a behaviorizmus dominanciájával szemben. A megközelítés középpontjában a szubjektív élmény, az önmegvalósítás és a személy egészének növekedése áll, nem csupán a tünetek vagy a viselkedés leírása. A hangsúly az emberi potenciál feltárásán és a személyes növekedés előmozdításán van.

Az alapelvek közé tartozik a fenomenológiai és egzisztenciális látásmód, a szabad akarat és a belső erőforrásokba vetett hit. Fontos elem a kliensközpontú terápia, melyben a terapeuta empatikus, feltétel nélküli pozitív elfogadást és kongruenciát tanúsít. A megközelítés a személy történetét és értelmezését helyezi előtérbe a diagnosztikai kategóriák helyett.

Fontos alakok közé tartozik Abraham Maslow, aki a szükségletek hierarchiáját alkotta meg, kiemelve a növekedésre törekvő igényeket. Carl Rogers a kliensközpontú terápiát fejlesztette ki, amely a tapasztalatra épülő, non-directív hozzáállást képviseli. Rollo May és más egzisztenciális pszichológusok az élet értelmének, félelemnek és a személyes választás dilemmáinak vizsgálatával bővítették a megközelítést; kapcsolódó irányzat a logoterápia és az egzisztenciális pszichológia.

Alkalmazási területei közé tartozik a pszichoterápia, a tanácsadás, az oktatás és a szervezetfejlesztés. Kritikai megfogalmazások szerint a megközelítés empirikus bizonyítékai korlátozottak és kultúrától függőek lehetnek; gyakorlata néha túl általános. Ennek ellenére hatása nyomott hagyott az emberközpontú megközelítéseken, a pozitív pszichológián és a fejlesztő oktatáson.