hullámvezetkbl

A hullámvezető (angolul waveguide) egy olyan szerkezet, amely hullámok terjedését korlátozza egy adott irányban. Leggyakrabban elektromágneses hullámok, mint például a mikrohullámok vagy a rádióhullámok szállítására használják, de hanghullámok vagy más típusú hullámok terjedését is képesek irányítani. A hullámvezető általában egy cső vagy csatorna, amelynek belső felülete vezetőképes anyagból készült. Ennek a vezető felületnek a méretei és alakja meghatározza, hogy milyen frekvenciájú és milyen típusú hullámok terjedhetnek benne hatékonyan.

Az elektromágneses hullámvezetőket gyakran téglalap vagy kör keresztmetszettel készítik. A vezető falak visszaverik a hullámokat, így azok csak a cső tengelye mentén tudnak haladni. Különböző hullámterjedési módok léteznek, amelyeket az határoz meg, hogyan oszlik el az elektromágneses mező a hullámvezető belsejében. A legegyszerűbb mód az úgynevezett TE (transzverzális elektromos) és TM (transzverzális mágneses) módok. A hullámvezetőnek van egy vágási frekvenciája, ami alatt bizonyos módok nem terjedhetnek. Ez lehetővé teszi bizonyos frekvenciák szelektív átvitelét.

A hullámvezetőket széles körben alkalmazzák a telekommunikációban, a radarrendszerekben, a mikrohullámú rendszerekben és a rádiócsillagászatban. Például a műholdas kommunikációban és a nagy teljesítményű mikrohullámú berendezésekben elengedhetetlenek a jelveszteség minimalizálásához és a hatékony energiaátvitelhez.