hullámnyaláb

A hullámnyaláb olyan hosszúkás, irányított hullámtér, amelyben az intenzitás az adott irány felé erősen koncentrálódik. Az ilyen nyaláb a különböző hullámok összeadásával jön létre, amelyek hasonló frekvenciát és terjedési irányt vesznek fel. A hullámnyaláb létrejöhet olyan források vagy közvetítő eszközök hatására, amelyek korlátozzák vagy összegzik a terjedő hullámokat, például lencse, apertúra, antenna vagy transzducer révén.

Jellemzői közé tartozik a nyaláb irányítottsága (direktivitás), a keresztirányú profil szűkössége és a diffrakció miatt történő tágulás. A legtöbb gyakorlati nyalábot a Gaussian beam modell írja le a paraxialis megközelítésben, amelyben a nyaláb keresztmetszete és tágulása a fókusz és a nyalábparaméterek függvénye. Bizonyos esetekben, például Bessel vagy Airy típusú nyalábokban, a nyaláb diffekciómentesen vagy közel diffakciómentesen is viselkedhet meghatározott távolságon át.

Példák és alkalmazások közé tartozik az optikai hullámnyaláb, például lézerek által kibocsátott fény nyalábszerkezete; ultrahangos nyalábok orvosi vagy ipari felhasználásban; mikrohullámú és rádiófrekvenciás nyalábok antennák és lokátorok rendszereiben. A nyalábok analízisében fontos a közeg refrakciós és diszperziós tulajdonságainak figyelembe vétele, mert ezek módosítják a nyaláb divergenciáját és profilját.