hullámhosszal

A hullámhossz (λ) a hullám egy teljes periódusának térbeli hossza, az azonos fázisú pontok közötti távolság. Gyakran a hullámfrontok közötti távolságként értelmezik, és jellemzően a Crest-to- Crest távolsággal mérik.

A hullámhosszal kapcsolatos alapvető összefüggés: λ = v / f, ahol v a hullám terjedési sebessége a közegben, f pedig a frekvencia. Vákuumban a fény esetében v = c, így λ = c / f. Ha a közeg refrakciós indexét n(λ) figyelembe vesszük, akkor v = c / n(λ) és a vákuumhoz viszonyított hullámhossz λ = λ0 / n(λ), ahol λ0 a vákuumhullámhossz.

Az energiával összefüggésben a hullámhossz a foton energiáját is meghatározza: E = h f = h c / λ. Így a rövidebb hullámhosszú sugárzás nagyobb energiájú fotonokat hordoz.

Kölcsönhatások és jelenségek szempontjából a hullámhossz döntő szerepet játszik: a diffrakció és az interferencia mértéke, a spektrum összetétele és a közegekben való absorpció erősen függ a hullámhossztól. A spektrumon belül a hullámhossz határozza meg, hogy milyen típusú sugárzásról van szó, és milyen technikákkal lehet detektálni vagy fókuszálni.

Példák a hullámhosszak nagyságára: a látható fény körülbelül 380–750 nm hosszúságú, a rádióhullámok gyakran hosszabbak méterekben, a röntgen- és gamma-sugárzás pedig rendkívül rövid hullámhosszakhoz kapcsolódik. A közegben bekövetkező hullámhosszmódosulás fontos szerepet játszik a különböző optikai és kommunikációs rendszerek tervezésében.