hozzászokási

Hozzászokási, gyakran angol megfelelője a habituáció, a semleges vagy kevésbé veszélyes inger ismételt megjelenésére adott válasz egyre csökkenő mértékű lesz. A kifejezés a hozza- és szokás szavakból származik, és a hozzászokási folyamat vagy jelenség formában használatos. Alapvetően nem asszociatív tanulási forma, amely során a szervezet a folyamatos ingerre kevesebb figyelmet vagy reflexválaszt ad.

Jellemzői közé tartozik, hogy a válasz erőssége fokozatosan csökken a stimulus ismétlődése során, anélkül, hogy megerősítésre lenne szükség. A hozzászokás számos élőlényben megfigyelhető, emberekben és állatokban egyaránt előfordulhat. Lehet rövid távú vagy hosszú távú, és gyakran kíséri spontán visszatérés (szpontán visszamaradó válasz), illetve diszhibitáció, amikor egy új inger felhívja a figyelmet, és visszaemeli a korábbi válasz intenzitását. A jelenség stimuli specifikus lehet: a konkrét ingerre észlelt válasz csökken, de hasonló ingerekre is alakulhat különböző mértékben.

Mechanizmusai részben neurológiai módosulásokon alapulnak, például szinaptikus depresszión vagy más alacsonyabb szintű szelektív válaszcsökkentéseken a szenzoros–motoros áramkörökben. Hozzászokás és szenzitizáció ellentétes oldalak: az előbbi a válasz csökkenését, az utóbbi az ingerre adott válasz fokozódását jelenti; gyakori, hogy ugyanannál a személynél a különféle ingerekre eltérően alakulhatnak a válaszok.

Különösen fontos a kontextusértésben és a klinikai gyakorlatban: a hozzászokás például a környezeti zajokhoz vagy fájdalomingerhez vezető alkalmazkodást mutathatja, és megfigyelhető a viselkedés- vagy kognitív folyamatokban is, ahol a túlzott ingerlés utáni egyszerűsítés vagy reszkalálódás a normális működést segítheti.