hiánypótlás

Hiánypótlás jelentésének alapja az a jogi eljárás, amelyben egy hatóság a beadványban vagy kérelmen található hiányosságokat, ellentmondásokat vagy nem megfelelő formátumot pótoltat meg a benyújtóval. A hiánypótlás célja, hogy az eljárás folytatható legyen az ugyanazon beadandó dokumentumokra és adatokra vonatkozó teljes körű és jogilag rendezett anyag alapján.

Szakterület és alkalmazás. A hiánypótlást közigazgatási és peres eljárásokban egyaránt alkalmazzák. Gyakori példák közé tartozik építésügyi, szociális ellátási, adó- vagy finanszírozási kérelmek, illetve bírósági eljárásokban feltárt hiányosságok. Az eljáró szerv a hiánypótlást jogszabályi felhatalmazás alapján kezdeményezheti, és általában hiánypótlási felhívást ad ki.

Eljárási rend. A hiánypótlási felhívás részletezi a hiányos vagy helytelen adatok körét, és megadja a pótlásra vagy javításra szánt határidőt. A határidő jellemzően több naptári hét, gyakran 15–30 nap, de jogszabálytól függően változik. A pótlás elektronikusan vagy papíralapon benyújtható, és a benyújtott pótlás alapján folytatódik az eljárás.

Következmények. Ha a hiánypótlást határidőn belül teljesítik, az eljárás folytatódik; ellenkező esetben az eljáró szerv a beadványt megtárgyalás nélkül elutasíthatja, illetőleg az eljárást felfüggesztheti vagy lezárhatja. Bizonyos jogterületeken előfordulhat, hogy a késedelmes pótlást újabb határidőre vizsgálják, vagy jogorvoslati lehetőségek nyílnak.

Példák és gyakorlati jelentőség. Hiánypótlás nélkül a kérelmek gyakran nem kerülnek napirendre, és az eljárásokat elutasítják vagy késik. A szabályok pontos tartalma és határidői jogszabályonként eltérnek, ezért fontos az adott eljárást szabályozó rendelkezések áttanulmányozása.