hegyvidéken

A hegyvidék földrajzi táj, amely dombos vagy hegyes területekből áll. A kifejezés a földrajzi leírásokban a magasabb vidékre utal, ahol a terep tagolt és a lejtők meredekek. A hegyvidéken használt helyhatározó alak, hegyvidéken, a hely elhelyezkedését jelöli.

A szó a "hegy" és a "vidék" összetételéből származik. A hegyvidék szó alatt a magas, domborzatában változatos vidéket értjük; a -en/-en képzővel képzett helyhatározó pedig a helyet jelöli.

Földrajzilag a hegyvidékek jellemzői közé tartozik a nagyobb magasság, meredek lejtők, erdőkkel és zárt gyepekkel borított területek. A mikroklíma általában hűvösebb és nedvesebb, mint a sík vidéken, ami befolyásolja a talajviszonyokat és a gazdálkodást. Az infrastruktúra gyakran korlátozottabb, a települések pedig a domborzathoz igazodnak.

Magyarországon a legismertebb hegyvidéki területek közé tartozik a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység, valamint a Bakony és a Mecsek. Ezek a vidékek kilátókat, tanösvényeket és síterületeket kínálnak, s bortermő tájak is lehetnek.

Az ilyen területek kezelése kihívásokkal jár: erózió, földcsuszamlások és a közlekedés nehézségei. A fenntartható erdőgazdálkodás, védelem alatt álló területek és a helyi közösségek bevonása nélkül nehezen tartható fenn a biodiverzitás és a táji érték.