határozóragokkal

Határozóragokkal olyan toldalékok összessége, amelyek a magyar mondatszerkezetben a szóalakokat adverbialis (határozó) jelentéssel ruházzák fel. A határozóragok helyük szerint hely-, idő-, mód-, eszköz- vagy irányhatározó értelmet adhatnak, és gyakran prepozíciók helyettesítésére szolgálnak. A határozóragok a szógyökön vagy szótöveken lépnek fel, és a magyarban a szóhoz kapcsolódva jelölik a viszonyt, amelyet a mondatban a határozó kifejezne.

A leggyakoribb típusok közé tartoznak:

- helyhatározó ragok, például -ban/-ben (a házban), -on/-en/-ön (az asztalon), -hoz/-hoz/-höz vagy -ba/-be (a házhoz, a házba), amelyek a helyet vagy irányt jelölik;

- időhatározó ragok, például -kor (este 7-kor), -ig (jövő hétig), -tól/-től (tól kezdve);

- módhatározó ragok, például -an/-en/-ön és -ul/-ül, amelyek módot vagy gyakran az adverbialis viselkedést fejezik ki (például gyorsan, lassan);

- eszköz- vagy társítási ragok, például -val/-vel (kanállal), amelyek eszközt vagy társas viszonyt jelölnek;

- a tagolódást segítő -va/-ve alakok adverbialis.participleszerű igei kifejezésekhez is használhatók (megvágva).

Példák: a házban, az asztalon, este 7-kor, kanállal, gyorsan, megvágva. A határozóragokkal képzett formák gyakran egyszerre több viszonyt is kiadhatnak, és a kapcsolódó beszédhelyzettől függően különböző jelentést hordoznak. A határozóragok használata lehetővé teszi, hogy a mondatban előzetes prepozíciók nélkül kifejezzük a körülményeket.