harapásnyom

Harapásnyom az állkapocsizmok által az occlusió során kifejtett nyomás vagy erő. A mérés jellemzően a fogak érintkezése közbeni függőleges terhelést méri, és lehet statikus (maximális harapás) vagy dinamikus (változó harapás, bruxizmus vizsgálata).

Mérésére különböző eszközöket használnak, például nyomásérzékelő fóliát vagy beépített nyomásérzékelőket a harapási fejekben; emellett izomaktivitás vizsgálatára EMG-t is alkalmazhatnak. A harapásnyom mérését gyakran kiegészítik a terhelés eloszlásának vizsgálatával és a nyelv- vagy állkapocspozíció standardizálásával.

Az értékek jelentősen változhatnak egyedi tényezők miatt: életkor, nem, fogazat állapota, foghiány, okklúziós kapcsolatok, temporomandibuláris ízület állapota, izomfáradtság, fájdalom és bruxizmus.

Alkalmazások között szerepel a protéziai és protetikai tervezés (például koronák, hidak formázása), ortodontiai kezelések értékelése és temporomandibuláris rendellenességek vizsgálata. Kutatásokban a harapásdinamika és a neuromuskuláris kontroll megértése is fontos terület.

Felnőttekben a maximális harapás moláris érintkezésnél általában több száz newton körül van; gyakran 500–700 N körüli vagy afölötti értékek fordulnak elő. Incisív területen ez alacsonyabb, nagyjából 100–200 N körüli értékek jellemzők. Az értékek módszertől és vizsgált populációtól függően változnak. Megfigyelhető, hogy a harapásnyom a pillanatnyi állapotot tükrözi, és a dinamikus izomaktivitás jelentősen befolyásolhatja.