hanghatást

Hanghatás, vagy hanghatásként is nevezik azokat a mesterségesen felhasznált hangokat, amelyeket audiovizuális művekben a valóságos zajok kiegészítésére vagy teljesen új hangok létrehozására alkalmaznak. Célja lehet a realizmus növelése, a hangulat alakítása vagy a cselekmény jelzésének támogatása olyan helyzetekben, ahol a rögzített hangok önmaguktól nem lennének elegendőek.

Forrásai sokfélék. A leggyakoribbak közé tartozik a foley munka, amikor a színészek mozgását vagy tárgyak hangját stúdióban, kellékekkel és suttogó eszközökkel valós időben rögzítják. Emellett hangkönyvtárakból származó előre felvett hangok használata, illetve teljesen szintetizált vagy kevert hangok alkalmazása is gyakori. A hanghatások többnyire részletezett és sokszor többszörös rétegben kerülnek felvételre, hogy a képhez pontosan illeszkedjenek.

Készítése és szerkesztése során a hangokat szinkronizálják a képpel, módosítják a hangerőt, a távolságérzetet, a reverb és egyéb effekteket, hogy a jelenet atmoszféráját vagy akcióját pontosan kövesse. A hanghatások fontos eszközei a dramaturgiának: gyors, hirtelen zajok például izgalmat adnak, míg halk, tompított suttogások a hangulatot erősítik.

Használata széleskörű: filmekben, televízióban, videojátékokban és rádiós produkciókban egyaránt nélkülözhetetlen. A hatékony hanghatás gyakran jogi és licencelési kérdéseket is felvet, mivel sok anyag könyvtárból származik vagy külön engedélyhez kötött. A történeti fejlődés a rögzített hangok korszakától a digitális szintetizálásig mutat, megkönnyítve a valósághű és kreatív hangtervezést.