gázkromatográfiával

Gázkromatográfia, röviden GC, egy széles körben használt analitikai kémiai technika, amely a gőz halmazállapotú komponensek keverékének szétválasztására szolgál. A módszer a komponensek különböző affinitásain alapul az álló fázis és a mozgó fázis között. A mozgó fázis egy inert gáz, általában hélium, nitrogén vagy hidrogén, amely átáramlik egy oszlopon, amely az álló fázist tartalmazza. Az álló fázis lehet folyékony (bevonat egy szilárd hordozóanyagon) vagy szilárd anyag.

A minta injektálása után az elpárologtatott komponenseket a mozgó fázis az oszlopon keresztül szállítja. A komponensek az álló fázissal való kölcsönhatásuk erősségétől függően különböző sebességgel haladnak. Azok a komponensek, amelyek erősebben kölcsönhatásba lépnek az álló fázissal, lassabban mozognak, míg a gyengébben kölcsönhatásba lépők gyorsabban. Ez a sebességkülönbség vezet a keverék komponenseinek szétválasztásához.

Az oszlop végén egy detektor méri a kifutó komponenseket. A detektor jelének erőssége és a detektálás ideje alapján információ nyerhető a komponens jelenlétéről és mennyiségéről. A leggyakoribb detektorok közé tartozik a lángionizációs detektor (FID) és a tömegspektrométer (MS). A tömegspektrométer különösen hasznos, mivel nemcsak a mennyiséget tudja meghatározni, hanem azonosítani is tudja a komponenseket szerkezeti információik alapján.

A gázkromatográfia számos területen alkalmazható, beleértve a környezeti analitikát, az élelmiszerbiztonságot, a gyógyszerkutatást és a kőolajipar elemzését. Kiválóan alkalmas illékony és hőstabilis vegyületek elemzésére.