injektálása

Injektálása, vagy injekciózás, a folyadék, gáz vagy félfolyós anyag bejuttatása valamilyen közvetítő eszközön keresztül testbe, anyagba vagy szerkezetbe. A kifejezés leggyakrabban orvosi összefüggésben fordul elő, de alkalmazzák ipari, geotechnikai és formázási területeken is. A beadás történhet tűvel, katéterrel, pumpával vagy más eszközzel, és lehet célzott vagy szélesebb eloszlású.

Orvosi és állatorvosi használatban az injektálás célja gyógyszerek vagy vakcinák beadása, vagy diagnosztikai anyagok beadása. A beadás útja leggyakrabban intravénás (iv), intramuszkuláris (im), subcutan (sc) vagy intradermális. A biztonságos alkalmazáshoz steril technika, pontos dózis és megfelelő technika szükséges, mert a helytelen beadás fertőzéshez, gyulladáshoz vagy sérüléshez vezethet.

Ipari és geotechnikai környezetben injektálást alkalmaznak például cement- vagy gyantaranyagoktalajba juttatására a stabilitás növelése, vízszigetelés vagy repedés-tömítés céljából. Anyagokat nyomás alatt juttatnak be üregekbe vagy repedésekbe, gyakran speciális pumpák vagy adagolórendszerek segítségével.

A történelmi hátteret tekintve a modern hypodermikus injekció megjelenése a 19. század közepére tehető, amikor Pravaz és Wood önállóan fejlesztették ki a tű-szivattyús rendszert a pontos dózisú beadás érdekében.

Összességében az injektálás sokféle formát ölel fel: klinikai beavatkozástól a szerkezeti megerősítésig, mindez a megfelelő biztonsági és szabályozási előírások betartásával.