gyújtásrendszer

A gyújtásrendszer egy olyan mechanizmus, amely felelős a belső égésű motorokban az üzemanyag-levegő keverék meggyújtásáért. Ez a folyamat elindítja a dugattyú mozgását, ami a motor forgattyúshajtó tengelyének forgásához vezet. A gyújtásrendszer fő feladata, hogy nagyfeszültségű elektromos impulzust hozzon létre, amely a gyújtógyertyán keresztül bejut a hengerbe, és ott meggyújtja az üzemanyagot.

A hagyományos gyújtásrendszerek általában több fő komponensből állnak. Ide tartozik az akkumulátor, amely az elektromos energiát szolgáltatja, a gyújtáskapcsoló, amellyel a rendszert be- és kikapcsolják, a gyújtáselosztó, amely elosztja a nagyfeszültséget a megfelelő hengerhez, a gyújtáselosztóban található megszakító (bakelit vagy elektronikus), amely megszakítja az áramot, és így hozza létre a nagyfeszültséget, a trafó (gyújtótekercs), amely az alacsony feszültséget nagyfeszültséggé alakítja, és a gyújtógyertyák, amelyek a szikrát adják a hengerben. A megszakító helyét egyre inkább elektronikus vezérlésű rendszerek veszik át, amelyek pontosabb és megbízhatóbb működést biztosítanak.

Az elektronikus gyújtásrendszerek, mint például a tranzisztoros vagy a teljesen elektronikus gyújtás, kiküszöbölik a mechanikus kopásnak kitett megszakítót. Ezek a rendszerek általában egy vezérlőegységet (ECU) használnak, amely a motor fordulatszámától, terhelésétől és más paraméterektől függően határozza meg a gyújtás időzítését, így optimalizálva a teljesítményt és az üzemanyag-fogyasztást. A modern járművekben gyakran disztribútor nélküli gyújtásrendszereket (DIS) alkalmaznak, ahol minden gyújtógyertyához saját kis trafó tartozik, vagy két henger közös trafót használ.