gyújtógyertyákban

A gyújtógyertya olyan elektromechanikus eszköz, amely a belső égésű motor égési kamrájában a levegőben található üzemanyag gyulladását biztosítja. A gyújtógyertyákban az elektromos energia a gyújtási rendszerből érkezik, és egy kismértékű, pontosan meghatározott térerősségű szikrát képez a középső és a földelő elektróda között.

A gyújtógyertyákban található fő részek közé tartozik a középső elektróda, a földelő elektróda (általában a hosszantartó földelő érintkező), a porcelán vagy kerámiaszigetelésből készült ház, a fém ház és a tömítés. A középső elektróda gyakran üvegszálas vagy kerámiabetéttel kerül körbefogásra, hogy a hőmérséklet-ingadozásokat ellenállja. Az anyagválaszték középponti elektródában lehet réz, nikkel szuperötvözet, vagy hosszabb élettartamú platina/irídium bevonatú változat.

A gyújtógyertya feladata a gyújtás létrehozása és a hővezetés szabályozása. A gyújtógyertya hőmérséklet-tartománya (hőfok) meghatározza, hogy mennyire gyorsan tisztul önmagától és hogyan viseli a káros égéstermékeket. Típusai között megtalálhatók a standard, hosszú élettartamú és rezisztoros változatok.

Karbantartás és csere: a gyújtógyertyákat a gyártói előírás szerint kell ellenőrizni és cserélni. A hézag a középső és a földelő elektróda között a gyújtógyertya típusától függ, és megfelelő csavarással vagy nyomatékkal rögzítendő. Gyakori problémák közé tartozik a tömítéses szivárgás, a szikraegyensúly hiánya és az elektróda kopása. A csere intervalluma járműtípustól függően általában több 10 ezer és néhány százezer kilométer között mozog.