föderációkban

Föderációkban a szuverenitás megosztva van a központi kormány és a tagállamok (államok, tartományok vagy kantonok) között egy alkotmányos rendszer keretében. A központi hatalom feladatai közé tartozik általában a kül- és belpolitika, a közös gazdasági szabályozás és a védelmi feladatok megoldása; a tagállamok pedig belső ügyeikben – például oktatás, egészségügy, rendészet, közigazgatás – saját kormányt és jogi kereteket működtetnek. A hatáskörök pontos megosztását és a viszonyt az alkotmány szabályozza, és a jogértelmezést gyakran a legfelsőbb bíróság végzi.

Jellemző vonások közé tartozik a központi és a tartományi jogalkotó és végrehajtó szervek elkülönült működése, valamint a regionális érdekek és egységes jogok képviselete. A legtöbb föderáció kétkamarás törvényhozással dolgozik, ahol az egyik kamara a tartományok érdekét, a másik pedig általános nemzeti érdekeket szolgálja. A föderációk lehetnek szimmetrikusak vagy aszimmetrikusak: a tartományok jogai és kötelezettségei minden esetben hasonlóak lehetnek, vagy egyes esetekben eltérőek.

Példák közé tartozik Németország, Kanada, Ausztrália, India, Brazília és az Amerikai Egyesült Államok. Svájc is föderatív rendszer, ahol a kantonok önálló hatásköröket gyakorolnak. A föderációk előnyei között említhető a helyi autonómia és a kormányzás közvetlenebbé válása, a politikai és gazdasági alkalmazkodás rugalmassága; hátrányaik pedig a hatáskörök koordinálásának nehézségei és a regionális különbségek okozta költségek, illetve a politikai megosztottság feszültségei.