fényképezési

Fényképezés, vagy fényképezési kifejezés alatt általában a fény összegyűjtésével és rögzítésével készített képek előállításának tevékenységét értjük. A gyakorlathoz tartozik mind az analóg (fényképezés filmre), mind a digitális technika, és a műfajok széles spektruma: portré, táj, dokumentum, utca- és művészi fényképezés, illetve tudományos és ipari alkalmazások. A kifejezés az optikai rendszerrel és a fényérzékeléssel kapcsolatos technikákat is magában foglalja, valamint a fényképezésből származó képek felhasználását és értelmezését.

Az etimológia a fény és a kép szavakból ered, a -zés képző pedig a folyamatot jelöli. A fényképezés története a 19. század elején kezdődött, majd a század folyamán gyors technikai fejlődésen ment keresztül: a daguerreotypia és a calotípia után a negatív- és pozitív eljárások, a fényképezés könnyebb elterjedése, végül a digitalizálás és a szenzor alapú rögzítés hozta meg a korszerű formát.

Magyarországon a fényképezés a 19. század közepétől vált széles körben ismertté, és a 20. század során számos kiemelkedő fotográfus működött itt és nemzetközi elismerést szerzett. Ilyenek között többek között Brassaí (Gyula Halász) és André Kertész is helyet foglalnak, akik a dokumentarista és művészi fényképezés területén hagytak maradandó nyomot.

A modern fényképezésben a technika gyors változásai együtt jártak a vizuális kultúra átalakulásával. A digitális képfeldolgozás, a RAW formátumok, a különböző dinamika-tartományok és a mobiltelefonos fényképezés mind szélesebb körű hozzáférést biztosítanak a fényképezéshez, miközben etikai és jogi kérdések is felmerülnek a képek felhasználása, szerzői jog és magánélet védelme terén.