fázishatároknál

A fázishatároknál a fizikai rendszerekben bekövetkező olyan átmeneti pontokat vagy területeket jelöli, ahol egy anyag két vagy több különböző fázisa találkozik. Ezek a fázisok lehetnek például szilárd, folyékony vagy gáznemű halmazállapotok, de speciálisabb esetekben eltérő kristályszerkezetek vagy rendezettségi állapotok is ide tartozhatnak. A fázishatárok általában éles, jól definiált felületek vagy keskeny zónák, amelyek mentén az anyag tulajdonságai hirtelen változnak.

A fázishatárok képződése és viselkedése alapvető fontosságú számos természeti és mérnöki folyamat megértésében. Ilyenek például a kristálynövekedés, a folyadékok forrása és fagyása, a kondenzáció, valamint a diffúziós folyamatok. Egy adott fázishatár jellemzőit befolyásolja az érintkező fázisok természete, valamint a külső feltételek, mint a hőmérséklet és a nyomás.

A fázishatároknál fellépő jelenségek közé tartozik a felületi feszültség, amely a folyadékok felszínét jellemzi, és arra törekszik, hogy minimalizálja a felület nagyságát. Ezen a területen jelennek meg a kapilláris jelenségek is, ahol a folyadékok emelkedése vagy süllyedése figyelhető meg szűk csövekben a felületi feszültség és a folyadék és a csőfal közötti adhéziós erők kölcsönhatása miatt. A fázishatárok kutatása fontos a anyagtechnológia, a kémia és a fizika számos ágában.