funkcióm

Funkcióm a magyar nyelvben a funkció szó első személyes birtokos formája, vagyis az “én funkcióm” rövidített, ragos változata. A kifejezést akkor használjuk, amikor egy funkció, szerep vagy cél a beszélőhöz tartozik. A funkcióm általában a beszédkörnyezet függvényében lehet alanyként vagy tárgyként is jelen.

Etymologia és glosszémája: A funkció szó kölcsönzött kifejezés, amelyet a magyar nyelvben a mindennapi, technikai és tudományos nyelvben egyaránt használunk. A szó gyökere a latin functio (szerkezetben, tevékenységben gyökerezik), és a későbbiekben különböző európai nyelveken keresztül terjedt el. A matematikai kontextusban a standard kifejezés általában függvény, míg a funkció inkább általános, operatív vagy alkalmazott értelemben használható.

Használat és jelentéskör: Funkcióm kifejezéssel jelölhetjük, hogy egy adott rendszerben, eszközben vagy szervezetben mi a saját feladatunk vagy szerepünk. Példák: „A funkcióm a szoftverben az adatok feldolgozása.” „Az én funkcióm a projektben a koordináció.” A birtokos forma ragozása a névhez igazodik, és a funkció szóhoz hasonlóan illeszkedik a mondatban a szükséges esetekhez.

Megjegyzések: A matematikai kontextusban a funkció szó kevésbé gyakori a hétköznapi kifejezések között; itt a függvény a standard terminus. A funkció fogalma azonban más tudományterületeken és a mindennapi nyelvben gyakori a cél, működés vagy szerep kifejezésére.