foszfolipidok

Foszfolipidok a sejtek membránjának alapvető lipidei, amelyek glicerin hátterére két zsírsavlánc és egy foszfátcsoporttal kapcsolódó fejcsoport épül. A zsírsavak hidrofób farokként, a fejcsoport hidrofil fejként viselkedik, így a molekula amfipatikus. Ennek eredményeként a foszfolipidok hajlamosak lipidkettős réteget képezni, amely a sejthártya alapvető szerkezetét adja és a membránfél-technikai tulajdonságokat meghatározza.

Általános csoportosításuk két fő irányba megy: glicerofoszfolipidek és szfingofoszfolipidek. A leggyakoribb glicerofoszfolipidek közé tartozik a foszfatidilkolin (foszfatidilkolin), foszfatidil-etanolamin, foszfatidil-szerin és foszfatidil-inozitol. A leggyakoribb szfingofoszlipidek közé tartozik a szfingomielin. Más fontos típusok közé tartozik a cardiolipin, amely a mitokondriális belső membránban különleges szerepet tölt be, és a plasmalogének, amelyek ether-kapcsolatú fejű foszfolipidek.

Szintézis és szerepek: a foszfolipidokat elsősorban az endoplazmatikus retikulumon belül szintetizálják. A foszfatidilkolin és a foszfatidil-etanolamin a Kennedy-útvonalon képződik; a foszfatidil-szerin szerin-cserével keletkezik, a foszfatidil-inozitol pedig inzitolból áll elő. A PI és származékaik részt vesznek a jelátvitelben; a PI(4,5)P2-ból dag és IP3 keletkezik jelátvitel útján. A PS külsőre kerülése apoptózis jele lehet, míg a lipid raftok a membrándinamika és jelátvitel terén játszanak szerepet.

Jelentőség és egészségügy: a foszfolipid-mintázatok és eltolódások összefüggésbe hozhatók anyagcsere-betegségekkel, idegrendszeri rendellenességekkel és mitokondriális problémákkal. A táplálkozás foszfolipidforrásokat is biztosíthat, például tojásból és szójaalapú termékekből származó anyagok formájában.