fosforany

Fosforany, vagy foszforvegyületek általános neve, a foszfor tartalmú vegyületekre utal, amelyek közé tartoznak a foszorsavból származó sók, észterek, valamint a foszforsavak kondenzációjával keletkező vegyületek. A fosfor a +5-os oxidációs állapotban általában a foszfor-oxigén kötésekben kötődik, és ionos vagy kovalens kapcsolatok révén kapcsolódik más elemekhez. A fosforanyok közé tartoznak mind az anorganikus formák, mind a szerves foszforsav-észterek.

Az anorganikus foszforanyok közé sorolhatók az ortofoszfátok és hidrogénfoszfátok sói, valamint a kondenzált foszforátok, például a polifoszfátok és a metafoszfátok. Az ortofoszfátok tipikusan negatív töltésű anionok, amelyeket különböző fémekkel vagy ammóniummal lehet sózni. A polifoszfátok rövidebb vagy hosszabb láncokat alkotó foszfor-oxid csoportokat tartalmaznak, melyek ipari és mezőgazdasági alkalmazásokban is megtalálhatók.

A szerves foszforanyok közé tartoznak a foszforsav-észterek, ahol a foszfor oxigénjét alkoholokkal vagy más organikus csoportokkal helyettesítik. Az ilyen észterek közismert példái közé tartoznak a detergensekben, élelmiszeripari adalékanyagokként és különböző biokémiai folyamatokban részt vevő foszfor-származékok.

Előállításuk és felhasználásuk széles skálán mozog: foszforvegyületek kerülnek előállításra foszforsavak semlegesítésével, illetve észterifikációval; felhasználásuk közé tartozik a mezőgazdaságban található műtrágyák (foszfátok), élelmiszeripari adalékanyagok és ipari reagensként szolgáló foszfor-észterek.

Biztonság és környezet: néhány foszforanyag környezeti hatása lehet, például eutrofizációkockázat, ezért megfelelő kezelést és tárolást igényelnek. Összefoglalva, a fosforanyagok fontos és sokrétű vegyületcsalád, amelyben az élettani, ipari és környezeti vonatkozások egyaránt jelentkeznek.