folyadékkezelést

Folyadékkezelés vagy folyadékterápia a klinikai ellátás olyan része, amelynek célja a test folyadékháztartásának helyreállítása és fenntartása a normális szöveti perfúzió és oxigénellátás biztosítása érdekében. Fontos a euvolemia elérése és fenntartása, különös tekintettel a beteg állapotára, kockázataira és a kóros folyamatokra.

A kezelés során két fő típust különböztethetünk meg: crystalloids és colloid oldatok. Crystalloids közé tartoznak az izotóniás sóoldatok és a balancált oldatok (például Ringer-készítmények, laktátos oldatok). Colloid oldatok közé sorolhatók az albuminok és egyéb kolloidoldatok, melyek általában nagyobb intravénás térfogatot kötnek meg. A modern gyakorlatban a crystalloids gyakrabban szerepelnek elsődleges választásként; kolloidokat bizonyos klinikai helyzetekben vagy speciális indikációk mellett alkalmaznak. A terápia módja lehet gyors volumenterápia (például shock esetén bolusokkal) vagy fenntartó kezelés, illetve műtéti vagy súlyos betegség esetén fokozatosan adaptálható.

A folyadékbevitel és -kimenet monitorozása központi elem: folyamatos klinikai értékelés, vizeletmennyiség nyomon követése, testsúly, vérnyomás és szív-keringési paraméterek, valamint laboratóriumi vizsgálatok (elektrolitok, sav-bázis állapot, laktát). A megfelelő folyadékkezeléshez szükséges az egyensúly megítélése és az egyéni szükségletek figyelembevétele, különösen veseműködési zavarok, szív- vagy tüdőbetegségek esetén.

Gyakori kockázatok közé tartozik a folyadék-többlet, ödéma, elektrolitzavarok és ritkábban vese- vagy koagulációs problémák. A folyadékkezelés dinamikus, mindig az aktuális állapothoz igazított, multidiszciplináris megközelítést igényel.