filtrációra

Filtráció olyan folyamat, amely során egy folyadékban vagy gázban található részecskéket egy áteresztő közegen vagy membránon keresztül visszatartanak vagy eltávolítanak. A fő cél a tisztítás, előkészítés vagy stabilizálás úgy, hogy a folyamat végén a medium tisztább legyen, vagy a kívánt oldott anyag vagy részecske a médiában megmaradjon.

A filtráció két alapelve alapján történik: mechanikai szűrés, amely a részecskék méretéből adódó szétválasztást használja fel; és adszorpció vagy rekalmáció, amikor a részecskék a szűrőanyag felületére vagy belsejébe tapadnak. A szűrők lehetnek mélységi szűrők (depth filtration), ahol a részecskék a közeg belsejében is elakadnak, és felület-szűrők (surface filtration), ahol a részecskék a membrán felületén gyűlnek össze.

Típusok és eszközök között szerepelnek a porózus talajból vagy szövetekből álló szűrők, valamint a membránszűrés, amelynek kategóriái közé tartozik a mikrofiltráció, ultrafiltráció, nanofiltráció és az Ob-osztrózisos szűrés (reverse osmosis). A részecske-határ vagy pórustág meghatározza a megtartandó és átengedett méret- vagy töltésalapú sávot.

Fontos tényezők a szűrési kapacitás (flux), a nyomás vagy hajászási erő, a pórusméret és a szűrő fáradása vagy eldugulása (fouling). Alkalmazások széles köre: ivóvíz- és szennyvízkezelés, élelmiszer- és italipar, gyógyszeripar, laboratóriumi vizsgálatok és légszűrés. A filtráció előnye a hatékonyság és a testre szabhatóság, hátránya pedig költség és karbantartási igény.