filmmvészetben

A filmmvészetben a mozgóképes művészetek összességét értjük, amely történetmesélésre, vizuális nyelvre és hangzásra épül. A terület magába foglalja mind a gyártási folyamatot, mind a teoretikus kutatást, s áthatja a filmkészítés valamennyi fázisát.

A filmmvészet magába foglalja a rendezést, forgatókönyv írását, a kamerakezelést (cinematográfiát), a vágást, díszlettervezést, hangtervezést, zenét, színészeti játékot, vizuális effektusokat és az utómunkát. A közös munka során a rendező vezeti a víziót, a operatőr alakítja a vizuális nyelvet, a vágó pedig a ritmust és a szerkezetet.

Történetileg a filmmvészet a 19. század végén alakult ki, a kezdeti kísérletezésekre építve. A néma korszak a képek és feliratok révén mesélt. A hangrögzítés megjelenése a 1920-as évek végétől terjedt el, a színek és később a digitális technikák pedig tovább formálták a formákat. A mai filmmvészet magába foglalja a hagyományos játékfilmeket, a dokumentumfilmeket, az animációt és a kísérleti formákat, amelyek különböző platformokon jutnak el a közönséghez (mozik, televízió, online szolgáltatások).

Elméleti és esztétikai szempontból a filmmvészet a montázs, a kontinuitási vágás elvei, a mise-en-scène szerepe, az auteur-elmélet és a műfajkutatás köré szerveződik. A döntések gyakran politikai és kulturális kontextusban értelmezhetők.

Kulturális jelentősége, mert formálja a társadalmi párbeszédet, tükrözi és alakítja az identitásokat. Az oktatás, a fesztiválok, az archívumok és a finanszírozási rendszerek pedig támogatják a produkciókat és a megőrzést.