feszültségkoncentrációk

A feszültségkonverternek vagy feszültségátalakítónak nevezzük azt az eszközt vagy áramkört, amely bemeneti feszültséget módosít úgy, hogy a kívánt kimeneti feszültség vagy teljesítmény érhető legyen. Ezek közé tartoznak a passzív megoldások, de a modern gyakorlatban elsősorban kapcsolóüzemű konvertereket használnak, amelyek hatékonyan, kis méretben és különböző terhelések mellett működnek.

Fő csoportjai a DC-DC konverterek és az AC-DC konverterek, illetve a DC-AC inverterek. A DC-DC konverterek közé a buck (lépcsőalacsonyító), a boost (lépcsőfokosító) és a buck-boost típusokat soroljuk; ezek kapcsolóelektronikai áramkörökből, induktív elemekből és szűrőkből állnak, és visszacsatolással szabályozzák a kimeneti feszültséget. Szigetelt változatoknál (például flyback vagy forward típusok) a bemeneti és a kimeneti oldal fizikailag elkülönül, ami növeli a biztonságot és csökkenti a zajt. Az AC-DC konverterek az AC-t DC-vé alakítják és gyakran tartalmaznak zajszabályozókat és visszacsatolást; a DC-AC konverterek pedig DC-t AC-vé alakítanak, például inverterek formájában, amelyeket napelemekből vagy akkumulátorokról táplálnak.

Jellemzők közé tartozik a hatékonyság, amely gyakran 70–95 százalék között mozog, és a méret vagy súly, amely a kivitelezéstől függ. Alkalmazások közé tartoznak a számítógépes tápegységek, mobil és hordozható eszközök, energia-tároló rendszerek és autóipari elektronika. Fontosak az előírások és szabványok, például az IEC és a UL szerinti megfelelés. A feszültségkonverterek fejlődése a 20. század közepétől zajlik, kiemelten a kapcsolóüzemű technológiák térnyerésével.