feltalálása

Feltalálása alatt általában olyan tevékenységet értünk, amely új eszköz, módszer vagy eljárás létrehozását célozza, és amely korábban nem létezett. A feltalálás gyakran problémamegoldó munka eredménye, amely egy adott szükséglet vagy korlátozás megoldását tűzi ki célul. A folyamatban gyakran megjelenik a találékonyság mellett a kísérletezés, a vizsgálat és a prototípus-készítés.

Jellemző részei a probléma felismerése, követelmények meghatározása, ötletelés és koncepcionális tervezés, ötletek értékelése és kiválasztása, prototípus-készítés, tesztelés, valamint a fejlesztés és dokumentáció. A végső alkalmazhatóság meghatározása döntő a gyakorlati hasznosítás szempontjából. A feltalálást gyakran kapcsolják össze kutatás-fejlesztéssel (K+F) és szigorú ellenőrzéssel, de lehet nyílt forráskódú vagy közösségi alkotás is.

Historikusan a feltalálások története többnyire fokozatos fejlesztés, amely megváltoztatta a mindennapi életet. Példák az ősi korban a kerék vagy az írás feltalálása; a modern korban ide tartozik a világítás villanykörte általános használata, a telefon, illetve a penicillin felfedezése. A szabadalmaztatás jogi eszközt biztosít a feltalálónak az újítás védelmére; a szabadalmi oltalom feltételei között gyakran szerepel az újdonság, a nem nyilvánvaló jelleg (szabadalmi lépés) és ipari alkalmazhatóság. A feltalálás és az innováció ezért nem mindig ugyanaz: egy találmány lehet piaci bevezetés nélkül is értékes, míg az innováció a piacra jutást is magában foglalhatja.