felszólító

Felszólító módban, vagy felszólító beszédmódban, a nyelvtanban olyan mondatrészről van szó, amely közvetlen utasítást, kérést vagy útmutatást fejez ki. Magyar nyelvben a felszólító elsősorban a második személyre vonatkozik: egyes vagy többes számban hangzik el, például tegyél valamit vagy gyertek ide. Emellett udvarias, harmadik személyes formákkal is élhetünk a formalitás kifejezésére, például Legyen szíves megírni a jelentést, vagy Kérjük legyen szíves csatlakozni. Ezek az alakok ötletesebb, kevésbé közvetlen felhívások, amelyeket gyakran használnak hivatalos vagy tiszteletteljes beszédben.

Formák és használatuk közé tartozik a negatív felszólítás, amelyben a negatív szót, ne, a mondat elejére tesszük: Ne menj el! A felszólító formában a névmások is a szó végére tapadnak vagy közvetlenül a végéhez kapcsolódnak, például Írd alá a dokumentumot vagy Írjátok meg nekem. Az első személyes közösségi vagy invitáló hangú kifejezések, mint Írjuk alá együtt ezt a levelet, néha felvetik a közösségi cselekvést, inkább mint közvetlen utasítást.

Etymológiailag a felszólító a felszólít igéből származik, az -ó képzővel történő alakokkal és a különböző igetípusokhoz igazított végződésekkel fejti ki hatását. Gyakorlati példák: Légy óvatos! Gyere ide! Gyertek! Írj egy levelet! Legyen szíves megvárni ezt a pillanatot.

See also: magyar nyelvtan, módok, feltételek, udvarias beszéd.