felszívódásán

Felszívódás a biológiában és gyógyszerészetben a folyamatot jelenti, amely során anyagok a beadás helyéről a szervezet belsejébe jutnak, leggyakrabban a vérkeringésbe. Bár a kifejezést gyakran használják gyógyszerekre, a fogalom kiterjed a tápanyagokra és más molekulákra is, amelyek a gasztrointesztinális traktusból vagy más felületekről kerülnek be a szervezetbe.

Mechanizmusok: A felszívódást legtöbbször passzív diffúzió biztosítja a sejtfalak lipidrétegén keresztül, amely a molekula lipofilitásától és méretétől függ. Emellett előfordulhat aktív transzport, carrier-mediált szállítás vagy endocitózis, amelyek lehetővé teszik például nagyobb vagy ionizált részecskék felszívódását is.

Fő hely és tényezők: Az emberi vékonybél a legfontosabb felszívódási hely, ahol a bolyhos felület növeli a hatóanyag vagy tápanyag érintkezési felületét. A felszívódást befolyásolja a tulajdonságok: oldhatóság, ionizáció, pH, molekula mérete, valamint a beadás módja és a készítmény formája. Étkezés és egyéb behatások is módosíthatják.

Biohasznosíthatóság és első áthaladás: A biohasznosíthatóság (bioavailability) azt írja le, hogy a beadott anyag mekkora része jut a keringésbe. Orális beadás esetén az első áthaladás a májon és a bélfalon részben korlátozhatja a tényleges felszívódást. A felszívódás ütemét és kimenetelét befolyásolja a gyomorürítés ideje, a bél motilitása, betegségek, életkor és a gyógyszerforma.

Összegzés: A felszívódás komplex és döntő tényező a gyógyszerfejlesztésben, a táplálkozástudományban és a toxikológiai kockázatértékelésben. Megértése lehetővé teszi, hogy meghatározzák, mely anyagok érhetik el célterületeiket és milyen időzítés mellett.