felhalmozók

Felhalmozók olyan emberek, akik tartósan nehezen tudják eldobni vagy megszabadulni tárgyaiktól, még akkor is, ha azok értéke és haszna csekély. A gyűjtemények és a felhalmozott tárgyak mennyisége gyakran felülmúlja a lakóteret, így a mindennapi funkciók és a biztonságos környezet romlik. A felhalmozás nem egyszeres gyűjtögetés: jellemzője, hogy a személy erősen érzelmileg kötődik a tárgyakhoz, nehezen dönt a megőrzés vagy eldobás mellett, és ez a viselkedés jelentős distresszt vagy működési zavarokat okoz.

A felhalmozási rendellenesség (hoarding disorder) a DSM-5 szerint önálló állapot, amelyet a tárgyak eldobhatatlanságával, a rendetlenséggel és a funkcionális korlátozottsággal járó jelentős distressz jellemez. A diagnózishoz hozzátartozik, hogy a rendetlenség vagy a túlzott tárgyfelhalmozás szorosan kapcsolódik a mindennapi élet tevékenységeinek zavarához, és nem kizárható egyéb mentális rendellenesség vagy komoly fizikai betegség magyarázatként.

Előfordulása egyes becslések szerint a lakosság 2-6 százalékát érinti; általában fiatal felnőttkorban kezdődik vagy megnyilvánul, és az életkor előrehaladtával gyakran súlyosbodik. A jelenséget genetikai, neurológiai és környezeti tényezők befolyásolhatják, gyakran társul más rendellenességekkel, például depresszióval, OCD-vel vagy ADHD-vel.

Kezelése összetett és személyre szabott. Gyakran alkalmaznak kognitív viselkedésterápiát a felhalmozást tükröző gondolatok és döntéshozatal módosítására, motivációs interjúkat és készségfejlesztő programokat a rendrakás és a szelektálás támogatására. Gyógyszeres kezelés hatékonysága korlátozott, bár a komorbid állapotok kezelése javíthatja az általános működést. Támogató beavatkozásokkal, családi és közösségi támogatással, valamint intézményi segítséggel a biztonságosabb otthon és a szociális kapcsolatok helyreállítása érhető el.