fektetési

A fektetés vagy fektetési tevékenység a megtakarított erőforrások, leggyakrabban pénz, olyan eszközökbe történő elhelyezését jelenti, amelyek várhatóan idővel értéket növelnek vagy jövedelmet biztosítanak. A fektetési döntéseket a hozam és a kockázat viszonyának értékelése, az időhorizont, a likviditási igény és a költségek befolyásolják. A cél általában a vagyoni érték megőrzése és növelése, hosszú távú pénzügyi célok elérése, illetve rendszeres jövedelem létrehozása. A döntések gyakran a diverzifikáció elvére és a kockázatkezelésre támaszkodnak.

Az eszközosztályok közé tartoznak a részvények, kötvények, ingatlan és az ezekhez kapcsolódó befektetési alapok (például ETF-ek és nyíltvégű vagy zártkörű alapok), továbbá pénzpiaci eszközök és árupiaci termékek, illetve devizák. A részvények hosszú távon általában magasabb hozamot kínálnak, de nagyobb volatilitást mutatnak; a kötvények alacsonyabb, stabilabb hozamot és kisebb kockázatot nyújtanak; az ingatlan és ingatlanalapok a tőke és jövedelem kombinációját kínálják. A portfóliók gyakran kevert összetételben tartalmazzák ezeket az eszközöket annak érdekében, hogy különböző piaci feltételek között is kiegyensúlyozott hozam legyen.

Szempontok és megközelítések: időhorizont, kockázatvállalási hajlandóság, likviditási igény és költségek. A fektetési stratégia lehet passzív — például indexeket követő befektetés — vagy aktív, célzott eszközválasztás. A diverzifikáció a kockázat mérséklésének alapelve. A jogi környezet, a szabályozások és az adózás befolyásolják a döntéseket, amelyeket gyakran személyre szabottan mérlegelnek. A felelős befektetés a környezeti, társadalmi és irányítási szempontokat is figyelembe veheti.