fagocitózist

A fagocitózist gyakran jelölik ezzel a kifejezéssel is, és a sejt nagy méretű részecskéket bekebelező endocitózisos folyamata. Ezt elsősorban a professzionális fagocyták végzik, mint a makrofágok, neutrofilek és dendritikus sejtek, de más sejtek is részt vehetnek benne.

Folyamatának fő lépései a felismerés és kötődés receptorok segítségével (opsonizált anyagok esetén Fc- és komplement receptorokkal, illetve közvetlen felismerés alapján), a bekebelezés aktin‑független vagy aktin‑vezérelt membránburkolódása révén; ezt követi a fagoszóma képződése, majd a fagolizoszóma kialakulása a lizoszómával való fúzió útján. A lebontás gyakran savas környezetben történik, és enzimatikus bontás zajlik, amelyben a reaktív oxigénfajták is szerepet játszhatnak.

Antigenpresentation: a fagolizoszómában keletkező peptideket a sejtek MHC molekuláihoz kapcsolják, és így bemutatják azokat a T-sejteknek, ami az adaptív immunválaszt segíti. Dendritikus sejtek esetében különösen fontos a cross‑presentation is.

Jelentősége és klinikai vonatkozásai: a fagocitózis alapvető része az életképes immunválasznak, a fertőzések elleni védelem első vonalát képezi, és az antigén prezentáció révén aktiválja a T-sejteket. Bizonyos genetikai rendellenességek, például CGD (Chronic granulomatous disease) vagy Chediak–Higashi szindróma, a fagocitózis vagy a fagolizoszómás fúzió zavarához vezetnek, fokozott fertőzési kockázattal. Számos patogén pedig képes megkerülni vagy ellenállni ennek a folyamatnak, ezért a fagocitózis megértése és szabályozása kiemelten kutatott terület.