evaporáció

Evaporáció, vagy párolgás, az a folyamat, amely során a folyadék a felszínén gőzzé válik. A felszínközeli molekulák közül egyesek elegendő kinetikus energiával rendelkeznek ahhoz, hogy legyőzzék a folyadék belső kölcsönhatásait, és kilépjenek a gázfázisba. Emiatt a párolgás a forráspont alatt is zajlik, szemben a buborék képződésével végbemenő forrással.

Az evaporáció energiát igényel, mert a kilépő molekuláknak meg kell adniuk a szükséges latens hőt. Ennek az energiaszükségletnek a mértéke relatív nagy: a folyadék veszteségével együtt hőmérsékletcsökkenés is járhat, ami párologtató hűtést eredményez. A folyamat folyamatosan zajlik addig, amíg a külső feltételek fenntartják a molekulák energiaeloszlását és elérhető a felületi gőznyomás.

Az evaporáció és a forrázás közötti fontos különbség, hogy párolgás a folyadék felszínén történik és nem az egész tömegben, ezért általában lassabb és befolyásolja a külső környezet. Forrázás akkor következik be, amikor a belső gőznyomás eléri a külső nyomást és buborékok keletkeznek a folyadék belsejében.

Fő tényezői közé tartozik a hőmérséklet, a felületméret, a levegőáramlás, a relatív páratartalom és a külső nyomás. Magasabb hőmérséklet, nagyobb felület és gyors légáramlás mind gyorsítják a párolgást; száraz, alacsony nyomású környezetben pedig fokozódik.

A természetben és a technikában egyaránt fontos: a tó- és óceánvíz párolgása, evaporatív hűtés, valamint desztillációk, szárítás és más ipari eljárások.