eszközallokációt

Az eszközallokáció (asset allocation) a befektetési portfóliók kezelésének alapelve, amely meghatározza, hogy a befektető tőkéje milyen arányban kerül különböző eszközosztályokba. A cél a kockázat és a hozam lehetőségeinek olyan kiegyensúlyozása, amely illeszkedik a befektető kockázatvállalási hajlandóságához, a tervezett időhorizontjához és a likviditási igényekhez.

Az eszközallokáció lehet passzív vagy aktív megközelítés. A passzív stratégia gyakran indexalapokon alapul, és a súlyokat hosszú távon tartja vagy kisebb mértékben módosítja. Az aktív megközelítés célja a piaci alul- vagy felülértékeltségek kiaknázása, és az eszközök súlyait időnként kiigazítják (rebalancing). A rebalancing segíthet a kockázat kontrollálásában és a hozam megfelelő szinten tartásában.

Az alapvető eszközosztályok közé tartoznak a részvények, kötvények, készpénz vagy készpénz-helyettesítők, ingatlan és más alternatív eszközök (például árupiaci eszközök vagy hedge fundok). Az egyes eszközök kockázata, hozama és korrelációja eltérő, ezért a diverzifikáció döntő szerepű. A döntés során figyelembe vehetőek a várható hozam, a volatilitás, az adók, a költségek, a devizakockázat és a likviditás.

Általános példát jelent egy mérsékelt portfólió esetén a 60/40-es arány (60% részvény, 40% kötvény), de az összetétel a céloktól és a körülményektől függően változhat. Az eszközallokáció tehát a befektető hosszú távú kockázat-hozam profilját tükrözi, és rendszeres felülvizsgálattal tartható naprakészen.