eritrocitáknak

Az eritrociták, más néven vörösvértestek, a vérben a leggyakoribb sejtes elemek, feladatuk az oxigén szállítása a tüdőből a test szöveteihez, és a felszabadult széndioxid visszaszállítása a tüdőbe. A keringő eritrociták körülbelül 6–8 μm átmérőjű, biconcave lemez alakú sejtek. E formájuk nagy felületet és optimális keringési átfolyást biztosít. A legtöbb emlősnél a mature eritrociták anukleáltak (nincs sejtmaguk) és mitokondriumok sem találhatók bennük, így energiájukat anaerob módon, glikolízissel nyerik.

A hemoglobin adja a vörös színét és lehetővé teszi a gázok kapcsolódását: négy alegységből álló fehérje, benne hemecsoporttal, amely vasat tartalmaz. Hemoglobinnal az oxigén leginkább a tüdőben kapcsolódik, és a szövetekhez szállítva kioldódik; a széndioxid pedig a szövetekből a vérbe kerül, onnan a tüdőbe, ahol kiürül. A vörösvértestek részesei a sav-bázis egyensúlynak is, részben a bikarbonát-képződés révén.

Életciklusuk körülbelül 100–120 nap, gyártásukat az eritropoézis irányítja, amely a csontvelőben zajlik. A vese által termelt eritropoietin serkenti a képződést domborító hypoxia esetén. Az elöregedett eritrocitákat a lép és a máj fogyasztja el; vas és egyéb összetevőik újrahasznosulnak.

Vércsoportok szempontjából kiemelkedő az ABO és Rh rendszer, melyek antigének a vörösvértestek felületén találhatók, és transzfúziók során a kompatibilitást meghatározzák. Betegségek közül a vérszegénység (anaemia), a sarlósejt- (HbS) és a thalassemia jellegzetes példák; ritkán a policitémia is előfordulhat.