energiaáramlásról

Energiaáramlás az ökoszisztémákban az energia továbbítását jelenti a különböző trofikus szintek között. A napenergia a fotoszintézis során kémiai energiává alakul a növényekben és algákban, innen pedig a fogyasztók felé terjed. A folyamat egy irányú: az energia nagy része a metabolikus tevékenységekhez és a testmozgáshoz hasznosul, végül hő formájában vész el; az anyag azonban körforgásban marad.

Az energia útja általában a primer termelők energiájának felhasználásával kezdődik, majd növényevők, ezt követően pedig ragadozók követik. A lebontók is részt vesznek a hulladék és elhullott állatok energiájának felhasználásában. A fajlagos átviteli hatékonyság a szintek között általában körülbelül 10%, a fennmaradó energia a légzés és egyéb metabolizmus miatt vész el.

Az energiaáramlást gyakran bruttó és nettó primer termelésben mérik: GPP a növényzet által előállított összes energia, NPP pedig a növények növekedésére és szaporodására fordított része. Ezt szemléltetik energiapiramisokkal, amelyek a szintek közötti átviteli hatékonyságot hangsúlyozzák.

A mérések közé tartozik a kalorimetria vagy gázcsere-mérések, valamint a területi és időbeli becslések. Erdőkben és más szárazföldi ökoszisztémákban gyakran magasabb NPP figyelhető meg, mint néhány vízi rendszerben.

Környezeti tényezők, például fény, hőmérséklet és tápanyagok hozzáférhetősége erősen befolyásolják az energiaáramlást. Emberi tevékenységek, mint az élőhelypusztítás vagy klímaváltozás, megváltoztathatják a hasznosítható energia mennyiségét és az ökoszisztéma működését.