energiatárolásban

Az energiatárolás olyan rendszerek és technológiák összessége, amelyek energia tárolását és későbbi felszabadítását teszik lehetővé. Célja, hogy a termelés és a fogyasztás időbeli eltolásával növelje a villamosenergia-hálózat megbízhatóságát, a megújuló energiaforrások integrációját és a piac rugalmasságát, valamint a kapacitásrendelés és a vészhelyzeti ellátás támogatását.

Technológiák szerint három fő kategóriát különböztetünk meg: mechanikai, elektrokémiai és termikus tárolás. Mechanikai rendszerek közé tartozik a pumpált vízerőművek (PHS), a sűrített levegő energia-tárolás (CAES) és a forgó tömegű energiaraktárak (flywheel). Elektrokémiai megoldások közé sorolhatók a lítium-ion és egyéb akkumulátorok, valamint a folyadékkal töltött (flow) akkumulátorok; a jövőben várhatóan a szilárdtest-akkumulátorok is jelentősebb szerepet kapnak. Termikus tárolásnál a hőenergiát tárolják, és szükség szerint visszanyerik elektromos vagy hő formájában.

Alkalmazások közé tartozik a hálózati kiegyenlítés, a terhelésmenedzsment, a megújulók integrációja, a vészhelyzeti energiaellátás és az energiaár-arbitrázs. A tárolókapacitás (energia, Wh–MWh), a névleges teljesítmény (kW), a körkörös hatásfok és a válaszidő a legfontosabb technikai mutatók.

Kihívások között szerepel a költségcsökkentés, a nyersanyag-ellátottság és az anyag-újrahasznosítás, a hosszú idejű tárolás biztonsága, valamint a szabályozási és piacbaráti keretek kiépítése. A döntéseket gyakran befolyásolják a helyi adottságok és a környezeti hatások.