energiahasználat

Az energiahasználat a társadalom és a gazdaság energiaigényét jelenti. A mérés során gyakran megkülönböztetik a végső energiafogyasztást és a primer energiafogyasztást. Végső fogyasztás alatt az a energia értendő, amely közvetlenül felhasználókhoz kerül (pl. villamos energia, fűtés, üzemanyag), míg a primer fogyasztás a nyers energiaforrásokból származó teljes energiaigényt tükrözi, a részben az energiaátalakító folyamatok veszteségeivel együtt.

Fő felhasználási területek közé tartozik a rezidenciális (lakások, háztartások), az ipari, a közlekedési (út-, vasút-, légi és vízi közlekedés) és a szolgáltatási szektor. Ezek különböző módon használják az energiát: például a fűtés és világítás a háztartásokban, az energiaigényes gyártás az iparban, valamint a közlekedés a mobilitást biztosítja.

Fontos mérőszámok közé tartozik az energiaintenzitás, amely az energiafogyasztást viszonyítja a GDP-hez, a végső és primer fogyasztás megoszlása, valamint a megújuló energia részaránya a teljes energiaellátásban. Ezek segítségével értékelhető, mennyire hatékony a felhasználás és mekkora a környezetre gyakorolt hatás.

Trendek és politikai célok: világszerte nő a energiahatékonyságra irányuló intézkedések és a megújuló energia felhasználása. Ugyanakkor az energiaigény a gazdasági növekedéssel és életszínvonal-emelkedéssel összefüggésben növekedhet, ezért a dekarbonizáció és az energiabiztonság fontos feladatok.

Az energiahasználat alakítását több eszközzel támogató politika, például hatékonysági előírások, támogatások, árszabályozás és karbonkibocsátási mechanizmusok részt vehet a döntéshozatalban. Pontos adatokra és statisztikákra van szükség a tervezéshez és a nemzetközi összehasonlíthatósághoz.