elzáródásáról

Elzáródás olyan állapot, amelyben egy üreg vagy vezeték nem képes a ráhaladó anyag normális átengedésére. A kifejezés széles körben használható a szervek különböző rendszereiben előforduló lezáródásokra, és lehet mechanikus vagy funkcionális. Mechanikus elzáródás fizikai blokkot jelent, például vérrög vagy embólia az érben, érrendszeri szűkület, epeútban vagy húgyútban keletkező kő, daganat, idegentest vagy hegszövet miatti szűkület, illetve külső nyomás okozta komprimálás. Funkcionális elzáródás akkor alakul ki, amikor a szerv mozgása vagy motilitása zavart, és nincs konkrét, látható mechanikai blokk.

A klinikai megjelenés és a diagnózis a elzáródás helyétől függ. Bélrendszeri elzáródás esetén gyakori a hasi fájdalom, hányinger, hányás és distenzió; húgyúti elzáródásnál csökkenő vizeletmennyiség vagy vizeletvisszatartás; epeúti elzáródásnál sárgaság és hasi panaszok. Diagnózist általában képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, CT, MR) és szükség esetén endoszkópos vagy laboratóriumi vizsgálatokkal állapítanak meg.

A kezelés a kiváltó októl függ. Mechanikus blokk esetén gyakran szükség van decompressionre, endoszkópos vagy műtéti beavatkozásra a szűkület vagy elzáródás megszüntetésére, illetve a mögöttes ok kezelése (például kövek eltávolítása, tumorellenőrzés). Funkcionális elzáródásnál támogató terápia és a motilitást érintő problémák kezelése a fő irány. A kilátások nagymértékben függnek az elzáródás lokalizációjától, a gyors diagnózistól és a gyors, célzott kezelés megtörténtétől.