eltolások

Eltolások (eltolás) a kiinduló helyzethez viszonyított elmozdulást jelölő fogalom. A kifejezés széles körben használatos a fizikában, geológiában, mérnöki tudományokban és az adatelemzésben, és általában egy jel vagy tárgy pozíciójának megváltozását írja le.

Fizikában és matematikában az eltolás a kiinduló és a végpont közti különbség, amely vektorként értelmezhető. A transláció a koordinátarendszerben végzett eltolás művelete; a jelenség a mozgás vagy elmozdulás leírására szolgál. Az eltolás lehet abszolút vagy relatív a referenciakeretrendszerhez képest, és gyakran a sebesség vagy a időbeli változás összefüggéseiben is szerepel.

Geológiában és földtani folyamatokban az eltolódás a rétegek vagy kőzetek egymáson való elcsúszását jelenti, amelyet például tektonikus erők okoznak; gyakori formái a diszlokációk és törések.

Mérnöki és mérés-technikában az eltolás gyakran a kalibrációból fakadó zérusérték-eltolódás (offset) vagy általános offset: egy jel vagy mérési érték állandó, észlelhető eltérése a valódi nullától vagy referenciától. Az ilyen eltolások befolyásolhatják a pontosságot, a mérési eredmények értelmezését és a gyártási toleranciákat.

Az adat- vagy jelfeldolgozásban az eltolás lehet torzítási jellegű (bias) vagy DC offset: egy állandó érték, amelyet a jel kisimításával vagy normalizálással szokás kompenzálni.

Az eltolás szó etimológiája a tolni igéből származik; rokonisszók a transláció és az offset fogalmak. Lásd még: transláció, offset, diszlokáció.