elsajátítást

Elsajátítás olyan folyamat, amely során egy személy tudást, készségeket vagy viselkedéseket szerez meg és belsővé tesz. A fogalom kiterjed a declaratív tudásra (tények, szabályok), a procedurális tudásra (hogy hogyan kell végrehajtani feladatokat), valamint a nyelvi, motoros vagy társas normák gyakorlati elsajátítására. A kifejezés gyakran használatos pedagógiai, kognitívpszichológiai és nyelvészeti szövegkörnyezetben, és általában a tudás vagy készség hosszú távú birtoklásának és automatizálódásának folyamatát jelenti.

Az elsajátítás lehet tudatos vagy implicit. A pedagógiában gyakran összevetik az explicit tanítással és az incidental vagy tapasztalati úton zajló elsajátítással. Számos területen, például nyelvtanulásban, matematikai szabályok felismerésében, motoros készségek fejlesztésében és társas normák belsővé tételében játszik szerepet.

A folyamatot befolyásolják a figyelem, a kódolás és tárolás folyamatai, a gyakorlás minősége és az ismétlés ritmusa (szórt ismétlés), a visszajelzés és a visszahívás, valamint az alvás alatti konszolidáció. Fontos szerepe van a motivációnak és a korábbi tudásnak.

Nyelvi elsajátítás különösen szemlélteti a fogalmat: a gyerekek és a felnőttek a beszédkészségeket, a lexikont és a nyelvtani rendszert a gyakorlás és kontextuális használat során szerzik meg. A nyelvi és kognitív elsajátítás között megfigyelhető, hogy a fokozatos gyakorlás előbbre viszi az automatizálódást.

Értékelésében az elsajátítás mértéke több tényező alapján ítélhető meg: a pontosság, a gyorsaság, a feladatok átvitelének képessége és a helyzetek közötti adaptáció. Ennek megfelelően a tanítási gyakorlat kiemelten támogatja a célzott gyakorlást, a visszajelzést és a visszahívást, a szórt ismétléssel történő gyakorlást és a differenciált megközelítéseket.