ellentmondásosság

Ellentmondásosság a belső ellentmondások vagy ellentmondó állítások jelensége egy érvelés, kijelentés vagy rendszer vonatkozásában. Olyan helyzetet ír le, amelyben a részek vagy következtetések egymásnak ellentmondanak, és nem tekinthetők egyszerre igazaknak vagy érvényeseknek.

A formális logikában az ellentmondásosság azt jelenti, hogy egy elmélet olyan állításokat is tartalmazhat, amelyek egymással ellentétesek. Klasszikus logikában, ha egy programból vagy axiomrendszerből olyan ellentmondás következik, az az úgynevezett ex falso quodlibet elv értelmében lehetővé teszi, hogy bármilyen állítást igazságként lehessen levezetni. Ezért a konzisztencia biztosítása alapvető cél a formális elméletekben.

Paradoxonok és önreflexió által is megnyilvánulhat az ellentmondásosság. Olykor önmagára utaló kijelentések vagy olyan példák vezetnek paradoxonokhoz, mint a mondat „Ez a mondat hamis”, illetve a történelmi fundamentális paradoxonok, például Russell paradoxona. Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy a nyelvi és matematikai rendszerek határai miként ütközhetnek.

Gyakorlati kontextusban az ellentmondásosság felismerése segít a viták tisztázásában, a bizonyítások értelmezésében és a rendszerek ellenőrzésében, legyen szó tudományos érvelésről, program- vagy tudásmodellezésről. Intézményi és szoftveres környezetben az ellentmondások kezelése vagy kiküszöbölése nélkülözhetetlen a megbízhatóság megőrzéséhez.