elismerés

Elismerés egy magyar főnév, amely a „elismer” igéből származik. A szó általános jelentése a valaminek vagy valaki jogszerűségének, létjogosultságának vagy érvényességének elismerése, továbbá formális vagy nyilvános elismerés, dícséret vagy jutalom formájában megnyilvánuló elismerés. Használható átfogó értelemben is (egy tény elismerése), illetve jogi, társadalmi vagy intézményi kontextusban is.

Nyelvtanilag az „elismerés” a tő „ismer” megnevezésére épülő főnév, amelyhez az el- prefixum járul. A kifejezést gyakran használják jogi és politikai kontextusban, de általános társadalmi vagy szervezeti elismerést is jelöl. Ezzel párhuzamosan a hétköznapi nyelvben az elismerés lehet egy személy vagy csoport elismerése, jutalom vagy kitüntetés formájában.

Történeti és gyakorlati kontextusban az elismerés különböző jelentéseket ölthet: - nemzetközi/államközi viszonyokban egy állam vagy kormány elismeri egy másik állam függetlenségét vagy jogállását; - belső társadalmi kontextusban egy személy vagy közösség teljesítményét és értékét ismeri el; - oktatási és munkahelyi környezetben elismerés lehet díj, cím vagy nyilvános dicséret.

A pszichológiában a felismerést gyakran a „felismerés” szóval jelölik (kognitív folyamat), míg az „elismerés” a külső vagy közösségi elismerésre utal. Összegzésként az elismerés több személyes és társadalmi szintű igazolást foglal magában.