elhatárolódás

Elhatárolódás a határok kijelölésének és önmaga távolításának folyamata, amely során egy személy meghatározza, mit vállal, mit nem vállal, és hogyan viszonyul másokhoz. Ezt jelenti a fizikai, érzelmi vagy beszédbeli távolság tartása, valamint a szerepek és felelősségek tisztázása. Az elhatárolódás segíti az autonóniát, a személyes biztonságot és a kapcsolatok minőségének megőrzését. Eredetileg a határszabályozásból származó kifejezés, az el- előtag pedig a távolodást jelöli; a határ szó a „border” értelemben használható.

Gyakorlati kontextusai közé tartozik a pszichológiában és terápiában a személyes kapcsolatokban való érzelmi távolságtartás, a munkában pedig a szakmai határok meghúzása a munkahelyi kapcsolatok és terhek elkerülése érdekében. Az elhatárolódás célja lehet a manipuláció megelőzése, a kiégés csökkentése, a szerepek tisztázása és a megbízhatóság növelése.

Működési mechanizmusai közé tartozik a határok egyértelmű kommunikálása, a következetes alkalmazás és az érzelmi regulációs stratégiák használata. A megfelelő elhatárolódás támogatja az önállóságot és integritást, és hozzájárul a bizalomhoz; túlzott távolság azonban gátolhatja a bizalmi kapcsolatokat és az együttműködést. A kulturális normák befolyásolják, hogyan értelmezik és érvényesítik a határokat.

Példák: terapeutaként egy kliensszel nem vállal személyes kapcsolatot; vezetőként a munkatársak magánügyeiben nem vesz részt; tanárként megőriz egyfajta professzionális távolságot a diákokkal az órán kívül.