elektrolitzartományának

Az elektrolitzartományának fogalma az elektrolit stabilitási ablakát írja le: azt a potenciál-tartományt, amelyben az elektrolit kémiailag stabil marad, és nem bomlik le oxidációs vagy redukciós hatásra. Ezt a tartományt befolyásolják az oldószer típusa, a benne oldott só, a hőmérséklet, az alkalmazott elektródák anyaga és a szennyeződések. A stabilitási ablak meghatározó tényező a különböző elektroakus és akkumulátoros rendszerek tervezésében.

Az ablak nagysága attól függ, hogy vizet tartalmazó vagy nem vizet tartalmazó elektrolitről van-e szó. Víz alapú elektrolitok esetén a stabilitási ablakot gyakran a víz elektrolytikus bomlása korlátozza, ezért a gyakorlati tartomány általában körülbelül 1,0–1,5 V a szabványos körülmények között. Nem vizes, oldószer-alapú rendszereknél az ablak jóval nagyobb lehet, tipikusan 3–5 V vagy akár annál szélesebb, egyes ionic liquids esetében pedig tovább tágulhat.

Az ablak meghatározása időtényezőtől is függ: rövidebb mérési idő alatt tágabb lehet, míg hosszabb idő alatt a dekompozíció lehetősége nő. Ennek megfelelően a kiszámított stabilitási ablak gyakran függ a mérési protokolltól és az időalattól, amely alatt a készülék üzemel.

Jelentősége a gyártástechnológiában és az energiatárolásban kiemelkedő: a szélesebb elektrolitzartomány lehetővé teszi magasabb feltöltési feszültséget és jobb energiasűrűséget, miközben a kémiai stabilitást és a hosszú élettartamot is befolyásolja.