egyenirányításban

Az egyenirányítás (egyenirányításban) az a folyamat, amely váltakozó áramot (AC) egyirányú, azaz egyenáramú (DC) kimenet felé alakít. Alapelve, hogy a félvezető elemek – leggyakrabban diódák – csak egy irányba engedik az áram átfolyását, így a kimenet DC-s jel formájában pulzál. A legegyszerűbb megoldás a félhullámú egyenirányítás: egy dióda csak az egyik félperiódusban engedi át az áramot. A teljes hullámú egyenirányítás mindkét félperiódust felhasználja: lehet két diódás középponti transzformátoros kivitel, vagy négy diódás híd (bridge rectifier).

A kimenet általában szűrőelemekkel (kondenzátor, ritkábban LC) kisimítható; a stabil DC érdekében gyakran követ egy feszültség-szabályozó egység (lineáris vagy kapcsolóüzemű). A cél a szükséges DC-szint és a minimális ripple megvalósítása a terhelés és a rendelkezésre álló teljesítmény alapján.

Az egyenirányítás elengedhetetlen a modern tápegységekhez, DC motorokhoz, rádiófrekvenciás berendezésekhez és sok más elektronikus eszközhöz. A technika történetében a kezdeti dióda- és vákuumcsöves megoldásokból a szilícium-diódák általános alkalmazásáig fejlődött; napjainkban pedig egyre nagyobb figyelem jut a kapcsolóüzemű megoldásoknak és a félvezető anyagok fejlesztésének.